Amikor az ember befejezi az iskolát és kilép az igazi életbe , sok minden megváltozik. Új kollégák. Új környezet, teljesen új élet helyzetek, amikből eddig az ember kimaradt. Megszokni, megtanulni alkalmaszkodni, egyedül helytállni, kiállni magadért (mert a szüleid már nem fogják meg a kezed) és sokszor a kollégák sem ugranak rögtön a segitségedre. Nem hagyni, hogy semmibe se vegyenek. Bizonyitani, hogy te is tudsz már valamit, hiszen egy bizonyos tudással hagytad el az iskolapadot. De ezek mellett, a valós életben sokminden másképp működik.

Amit elméletben megtanultál, azt most már az igazi gyakorlatban kell megmutatni önmagadnak is és a többieknek, a betegeknek, a gondozottaknak, a kollégáidnak. A betegeknek az fontos, hogy lássák és érezzék, hogy melletted biztonságban vannak, hogy nyugodtan rád bízhatják az életüket. Mert Te az az ápoló vagy , aki odafigyel minden mozdulatukra, pillantásukra, a szavaikra, a panaszaikra, a lélegzetükre és mindenre, amire csak lehet. Te vagy mostantól a biztonságot jelentő hajó a számukra. Akibe bármikor belekapaszkodhatnak, és szólhatnak ha bármi van.

A kollégáid persze az első időszakban veled vannak, betanítanak, és súgnak, hogy mit, hogyan tegyél, miképpen tudsz egyszerűbben valamit megcsinálni, hogyan gondolkodj logikusan, hogyan tudod gyorsabban, kevesebb idő ráforditással megtenni egy bizonyos dolgot. Megtanulni, hogy figyelj magadra is, megfelelően használd az eszközöket. Ne csinálj felesleges köröket, extra kilóméterekre nincs szükséged nekem sem a nap végére. Tehét kezdj el magadra is figyelni, ne csak a többiekre.

Téged fognak hivni, neked fognak üzenni, téged fognak lesni, várni, hogy mikor jelensz meg mellettük újra. A bizalom a legfontosabb az emberek számára. Amint meglátnak, máris megérzik, hogy te vagy az a személy, akire bizton számithatnak.
Rengeteget jelent az embereknek egy kedves szó, egy bátoritó mosoly, egy kedves simogatás, egy baráti érintés. Tudnod, és érezned kell azt is, hogy tudd hol van a határ, meddig engedheted a rádbízott beteget, gondozottat önmagadhoz. Sokszor tudattalanúl is abba a hibába esünk, hogy túl közel kerülünk az emberekhez, és amikor egy váratlan helyzet következik be, egy rosszabodás, ami lehet rossz kimenetelű is, akkor az neked is fáj, nem csak a hozzátartózónak.

Eleinte lehet, hogy nem érintenek meg ezek annyira, de idővel, aki szivvel-lélekkel teszi a dolgát, azoknál ez sajnos előfordul. Nekem is van ilyen tapasztalatom, hogy példáúl éjszakai műszak utolsó órájában egy betegem elment az élők sorából. Aztán tovább vittem magammal az iskolába és haza, a szivedben rossz nyomot hagyva. Ha elég hamar felébretsz erre a felismerésedre, akkor megtanulod kezelni ezeket a helyzeteket, de még igy sok év távlatából is néha nehéz dolog.

Figyelj arra is oda, hogy a kollégákkal jó kapcsolatod legyen. Nem fontos erős köteléknek lennie, de egy barátság nyugodtan belefér. Legyen kivel megbeszélned, ha valami bánatod van, vagy szivesen megosztanád a kételmeidet , vagy a felmerülő kételyeidet valakivel. Technikai dolgokban is bátran kérj segitséget, sosem baj ha többször kérdezel, mint egyszer sem. A Jó pap, holtig tanul.